“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!” (Maya Angelou)
Az álláskeresés nehéz időkben első részében végig vettük azokat a befolyásoló tényezőket, melyeken nem tudunk változtatni. Léteznek azonban olyan eszközök, amik tanulhatóak. Bár a rendszeres sport, az aktív életmód, relaxáció is nagyon hasznos tud lenni, most inkább a gyakorlatiasabb és azonnali eredménnyel járó módszereket szeretném megmutatni.
Lássuk, hogy milyen technikák vannak problémás helyzetek és a nehézségek kezelésére, melyek nálam már beváltak:
1. “Mi a legrosszabb, ami történhet”
Az első és legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy mindegy milyen szituációban vagy, ha valamiért aggódsz, fel kell tenned magadnak ezt a kérdést. Például dugóban ülsz kora reggel és már tudod, hogy el fogsz késni a munkahelyedről vagy a tárgyalásról. Ha itt egy percre kilépsz az aggódásból és végig gondolod a lehetőségeket, akkor rájössz, hogy kirúgni valószínűleg nem fognak emiatt és a tárgyaló partnered is meg tud várni, ha odaszólsz, addig a recepciós kiszolgálja egy kávéval.
2. Belső feszültség oldása – figyelem fókusz
Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a kétségbeesés már állandósult. A hosszan tartó álláskeresés is egy ilyen állapotot idézhet elő. Ebben a szituációban nemcsak egyszerűen félünk valamitől (elkésés, kirúgás, konfrontálódás), hisz a kétségbeesés nem csupán egy felfokozott félelemérzet. Biztosan veled is előfordult már hasonló. Amikor kétségbeesett vagy, akkor úgy érzed, hogy nem tudod egyszerre kezelni az összes problémát. Mindegyikkel egyszerre kellene foglalkoznod, hisz egyformán fontosak, épp ezért nem tudod, melyikhez is kapjál hirtelen. Sajnos minél tovább tart ez az érzés, annál erősebb lesz.
Ebben a szituációban jelenthet segítséget, a belső feszültség oldása. Ez az első lépés nagyon fontos, nem hagyhatod ki. Először is meg kell állnod egy kicsit és venni néhány mély levegőt (tényleg segít, de fontos, hogy kis fújd! Jó hosszan…). Ha ezzel megvagy, a következőkben a figyelmed egyetlen dologra kell koncentrálnod. Ennél a szakasznál hajlamosak vagyunk ismét kétségbe esni, hogy melyik is legyen az az egy, amivel leginkább foglalkozni kéne. Valójában azonban mindegy, melyik problémát választod ki, most bármelyik jó lehet, hiszen egyformán jelentős fenyegetésnek tűnik mind. A lényeg, hogy most kizárólag csak arra az egy dologra koncentrálj.
Én is pont így szoktam tenni és amint kiválasztottam egyetlen problémát, az 1. pontban említett technikával szoktam ilyenkor elkezdeni elemezni. Végig gondolom, hogy mi a legrosszabb dolog, ami bekövetkezhet.
Példa: 2012-ben becsődölt a cég, ahol dolgoztam. Ebben a helyzetben a következő problémákkal kellett szembe néznem:
- a lakásomon devizahitel van (miből fogom fizetni, ha hónapokig nem lesz állásom?)
- rendkívül nehéz volt állást találni a városban (hogy találok gyorsan munkát?)
- a fizetések nagyjából a minimálbér magasságában mozogtak a legtöbb helyen (olyan állást kell találnom, amiből tudom fizetni a hitelt, a rezsit és még arra is marad, hogy ételt vegyek belőle)
Miután számba vettem a fenyegetéseket, az első pontot választottam ki analizálásra és megoldásra: Lakáshitel. Úgy tűnt akkor, hogy a legrosszabb dolog, ami bekövetkezhet, hogy el kell adnom a lakásom vagy ami még rosszabb: elárverezik. Ettől tartottam a leginkább.
Mihelyst meghatároztam a legrosszabb forgatókönyvet, rájöttem, hogy ennek azért szerencsére nem nagy a valószínűsége. Van annyi megtakarításom, amivel három hónapig kibírom, és ha annyi idő alatt nem találnék állást, akkor még a bútorokat is el tudom adni, egyéb ingóságok, stb. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, akkor is van hová költözzek ideiglenesen és nem kerülök az utcára.
Számomra ez volt az a pont, amikor kezdtem kicsit kilépni az önsajnálatból és a kétségbeesésből. Tudtam tenni valami, ami csökkentette a bennem dolgozó feszültséget és valamelyest meg is nyugodtam. Ezáltal a többi nehézséget is egyre könnyebb volt kezelni. Mindegyik problémánál végig mentem ezeken a lépéseken és minden egyes alkalommal kicsit közelebb kerültem a végső megoldáshoz.
3. “Van ráhatásom?” – avagy a felesleges aggódás megszüntetése
Ahogy már korábban említettem, én megoldás orientált vagyok, míg a legtöbb ember a problémákra összpontosít. A megoldásközpontú szemléletmód segít Neked abban, hogy a felesleges aggódást végleg ki tudd iktatni az életedből.
Bár több módszert is kipróbáltam, egyetlen technika bizonyult csak hatásosnak. Minden alkalommal, amikor elkezdtem aggódni valamin, megkérdeztem magamban, hogy van- e ráhatásom arra a bizonyos témára, problémára. Sorolhatnám a példákat, de legtöbbször nem volt. Ha pedig mégis találtam olyat, amire volt ráhatásom, vagyis volt lehetőség változtatni rajta, jobbá tenni, vagy egyáltalán bármit is tenni, akkor abban az esetben megtettem a szükséges lépéseket. A felesleges aggódás megszűnt, koncentrálni tudtam az igazi problémákra, én pedig sokkal kiegyensúlyozottabbá váltam.
4. Pozitív vizualizáció
Ha ez számodra túlságosan ezoterikusnak hangzik, akkor adj neki más nevet tetszésed szerint. A pozitív vizualizáció lényege, hogy ha csak a rossz dolgokra tudsz gondolni, akkor ne lepődj meg, ha csak rossz dolgok fognak veled történni, ráadásul pont úgy, ahogy elképzelted. Ez nyilván igaz fordítva is. Ugyanúgy, ahogy gondolatainkat tudjuk irányítani, a gondolataink tudják irányítani a tetteinket, és a hangulatunkat. Ezt bármikor ki tudod próbálni. Sokat kell gyakorolnod, hogyan tereld pozitív irányba a gondolataidat, mert hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, de egy idő után elsajátítod, és automatikus lesz. Lesz még szó róla később.
5. Panaszkodás kiiktatása
Szokták mondani, hogy a negatív körülményekre való panaszkodás a magyar nép sajátja, de azon a részen, ahol én születtem, a panaszkodás már a napi rutin részévé vált. Mindegy volt, hogy esik vagy fúj, olajárat emeltek vagy csökkentettek, kinyitott a strand vagy éppen bezárt, esetleg volt-e diós kürtőskalács vagy megint be kellett érni a porcukrossal… Nem telt el úgy nap, hogy ne a körülöttem lévő emberek panaszáradatát hallgattam volna, bármerre is jártam.
Én az utóbbit figyeltem meg magamon: Először csak idegesített, hogy mást nem hallok, csak panaszt; egy bizonyos idő után immunissá váltam; majd megint egy kicsivel később én is elkezdtem… Észrevétlenül belopta magát az életembe, és elhatároztam, hogy ezen mindenképpen változtatni fogok, mielőtt megmérgezne.
Megfigyeltem, hogy sok ember csak azért panaszkodik, hogy tudjon miről beszélni.
Orvosi rendelőben a várakozás hosszú perceiben, néha óráiban; vagy pénztárnál, ha épp nálunk fogyott ki a papír a bankkártyás terminálból; és a kisboltban az eladóval sem arról beszélünk, milyen jó jegyeket hozott megint haza a gyerek.
Ha túl sokat hallgatod a negatív dolgokat, akkor azonosulsz velük, Te is átveszed, rossz lesz a hangulatod és másoknak is ezt a rosszkedvet közvetíted.
A legjobb megoldás, ha a felesleges panaszokat többé nem reagáljuk le és nem adunk lehetőséget a véget nem érő eszmecserékre a politikáról, a munkanélküliségről, vagy éppen az időjárásról. Ugyanakkor pedig, ha mégis úgy éreznéd, hogy a pénztárnál történő papírcserére várva ki kell töltened valamivel a köztes időt… Hidd el, elég egy mosoly!
A szemléletváltásban az a legnehezebb dolog, hogy mindenki azonnali eredményeket vár, de ugyanúgy, ahogy járni is megtanultunk, először a változtatásra való képességet is el kell sajátítanunk. Nem egyszerű elkezdeni, sokszor fenékre fogunk ülni az elején, de ha van, aki fogja a kezünket, akkor sokkal könnyebb megtenni az első lépéseket is.