Sok olyan döntés van az életben, amit saját magunknak kell meghoznunk.
Az álláskeresés is ezek közé a fontos döntések közé tartozik, mellyel kapcsolatban kikérhetjük mások véleményét, beszerezhetünk rengeteg információt, de attól, hogy másoknak mi vált be, még nem leszünk okosabbak. Másképp gondolkodunk, más dolgokat szeretünk és mindenkit más motivál. Az álláskeresés egyik legnagyobb buktatója, ahol sokan már el is akadnak:
1. Mit is szeretnék csinálni?
Ha gyermekkorunkban megkérdezték tőlünk: “Mi leszel, ha nagy leszel?”, azonnal tudtuk rá a választ. Engem például már akkor nagyon sok minden érdekelt, így a válaszaim is folyamatosan változtak: jégtáncos, fotós, stewardess… Akkoriban még nem befolyásolták döntéseinket az olyan hangzatos fogalmak, mint a pénz, siker, tekintély. Mindig azt az irányt választottuk, amerre a szívünk vitt.
2. Miért is változott meg mindez?
Ahogy egyre idősebbek lettünk, úgy váltak egyre meghatározóbbá életünkben a korlátozó tényezők is. Az iskolából kikerülve kezdtük el megtapasztalni a pénz valódi értékét: első önálló nyaralás, első albérlet, első lakás, első hitel, első gyerek, majd utána a többi szépen sorban. Megváltoztak a prioritások, a boldogságkeresést felváltotta a megélhetésért folytatott küzdelem és a régi álmok helyett is újak születtek: étteremvezető, marketinges, területi képviselő, key-account menedzser. Egyszer csak hirtelen én is azt vettem észre, hogy a jégtáncos karrierem – valahol a nyári munkák és a jogosítvány megszerzése közt – véglegesen a feledés homályába merült.
Azon kezdtem el gondolkodni, hogyan is tudnék a leghamarabb pénzhez jutni, hogy fedezzem a kiadásaimat, amik valahogy mindig csak nőttek. Itt találkoztam az első problémákkal:
- Nem születtem gazdag családba (na igen…, ha ez anno másképp történik…)
- Szülővárosomban jelentősen korlátozott volt a lehetőségek száma minden téren
- Munkanélküliség (jó állást találni jó fizetéssel – lehetetlen küldetést jelentett )
Először is fel kellett ismernem, hogy a fenti problémák egyikére sincsen ráhatásom, így a legcélszerűbb megoldás, ha túllépek rajtuk és elfogadom, hogy ezek márpedig tények. Így sikerült végre állást találnom, de elég hamar rá kellett döbbennem, hogy bármennyire is hiszem biztosnak a munkahelyem, annak sorsa bizony csöppet sem tőlem függ. Lehetek én bármilyen szorgalmas, kitartó, lelkes, okos, lojális. A cégek akár pillanatok alatt megszűnhetnek, kihúzva lábunk alól a fixnek hitt talajt.
3. Hogyan tovább?
Amikor már a második cég is csődbe ment, ahol dolgoztam, egyet pedig beolvasztottak egy másikba és ezért kellett váltanom, akkor vált világossá számomra, hogy életemet folyamatos döntések irányítják. Minden egyes alkalommal mérlegelnem és döntenem kellett, merre induljak tovább, melyik lenne a legjobb lépés számomra ebben a helyzetben. Ezek a döntések határozták meg azt, ahol most tartok.
Bármennyire is egyszerűnek tűnhet, ha engem kérdezel, ez az egyik legnehezebb dolog. Legtöbben át is ugorják ezt a problémát, mert azt hiszik, hogy egyértelmű a helyzetük vagy akár lehetőségeik és nincs más választásuk. Ha pedig mégis tudatában vagyunk annak, hogy a döntéseink határozzák meg az utat, amin járunk, akkor sem teszünk semmit, mert ez lett belénk kódolva. Félelmetes dolog egy döntést saját magunknak meghozni, mert a felelősség is a miénk lesz utána. Nem mondhatjuk, hogy “Te vagy a hibás, amiért nem jött össze az állás!” – amire valójában nem is mi akartunk jelentkezni.
Az igazság az, hogy rettenetesen félünk a felelősségtől. Ugye, mennyivel könnyebb úgy élni az életünket, hogy mindig felmenthetjük magunkat, ha nem jön össze valami? A válasz: sokkal… DE!
4. Mennyivel leszünk boldogabbak, ha a saját életünket éljük és nem mások gondolkodnak helyettünk?
Erre a választ Neked kell meghoznod magadban.
Ha úgy döntöttél, hogy szeretnéd a saját utadat járni és meg akarod tudni, mire vagy képes, akkor tarts velem! Napról napra biztosabb leszel abban, amit csinálni akarsz és abban is, hogyan érheted el.